Elmélet
MIGRÁCIÓ
Egy faj populációi általában nem teljesen elszigeteltek egymástól. A populációk között kisebb nagyobb mértékű ki- és bevándorlás lehetséges. A bevándorolt egyedek „hozzák magukkal az alléljaikat is”, és új élőhelyükön szaporodva megváltoztatják az allélgyakoriságot. Az állatok esetén könnyen belátható, hogy ez helyváltoztatással történik. A növények esetében a szél, vagy más terjesztők segítségével messzire jutó virágpor, mag, esetleg vegetatív növényi részek segítségével valósul meg. A génáramlásnak ismert példája a B vércsoport alléljának elterjedése Európában. A B vércsoport allélgyakorisága Ázsiában nagy, Nyugat Európában kicsi. Magyarországtól nyugatra az A allél a gyakoribb. Vélhetően ez a népvándorlásoknak, azon belül is a tatárjárásnak köszönhetően terjedt el így.
Az állatvilágból ismert példa, hogy házimacskákra jellemző allélok jelentek meg a vadmacskák genetikai állományában. Az allélgyakoriság változása ezekben az esetben nem a környezethez való alkalmazkodás miatt történik, tehát ez nem adaptív evolúció.
Az eddigiekből az is következik, hogy a génáramlás csökkenti a populációk közötti különbségeket.
Az ellentétét is érdemes végig gondolni. Tehát ha elszigetelődnek a populációk, nem lehet közöttük génáramlás, akkor nőnek a populációk közötti különbségek. És ez -különösen eltérő környezet esetén-, hosszú idő alatt, új fajok kialakulásához vezethet.
Feladat
Adaptív és nem adaptív evolúció
A) Adaptív evolúció
B) Nem adaptív evolúció
C) Mindkettő
D) Egyik sem
-
Hatására nem változik az allélgyakoriság
-
A génáramlás ilyen folyamat
-
Általában hosszú idő alatt végbemenő változás
-
Hajtóereje a környezethez való alkalmazkodás
-
Szerepet játszott a Darwin pintyek kialakulásában
-
A nyírfaaraszoló lepkék színének allélgyakoriság változása a környezetszennyezés hatására